Soltis Színház december 17-én 3x a Bálint Házban, Budapesten

Tölts egy napot a Soltissal!

December 17-én 3 előadást is tart a Soltis Lajos Sznház a Bálint HÁzban (Budapest, Révay u. 16.

11:00 Csukás István: Ágacska
15:00 Vörösmarty: Csongor és Tünde
19:00 Albert Camus: Az igazak

facebook event: https://www.facebook.com/events/189320194493437/

11:00 Csukás István: Ágacska zenés mesejáték Rendezte: Ecsedi Erzsébet Korosztály: Óvodásoknak és kisiskolásoknak ajánljuk. Egy varázslat kezdetét jelzi a gong. A mesebeli varázsló életre kelti a viharban letört faágat, akiben megfogalmazódik a kérdés: vajon, ki is ő valójában? Választ keresvén Ágacska elindul világot látni. Útközben találkozik a Gombával, akitől megtudja, hogy leginkább az emberre hasonlít. Ezért főhősünk nekivág, hogy megtalálja az embereket. Útja során társul szegődnek a korábban egymás ellen háborút viselő Dani Kacsa és Berci Béka, később csatlakozik Pösze Egér. Mindannyian segítséget várnak az embertől: Dani Kacsa nem akar egész életében kancsalítani, Berci Béka is szeretné elhagyni állandó nevetését, Pösze Egér pedig új fogat szeretne. Az embertől kapott sérüléseikre az orvosságot az embertől várják. Kalandozásaik után végül mindenki vágya teljesül, vidám énekükben fejezik ki boldogságukat. A vándorlás során hol festő, hol szabó, hol fogorvos képében felbukkanó Varázsló Ágacskát is megvígasztalja, megmutatja helyét a nagyvilágban, az Erdőben. „Menjünk, menjünk, vár reánk, az elhagyott szép világ”- búcsúznak a szereplők egymástól és közönségüktől. http://www.soltisszinhaz.hu/pages/darab.php?id=12 15:00 Vörösmarty: Csongor és Tünde Rendezte: Somogyi István Vörösmarty művének ritkán említett, de részemről annál fontosabbnak tartott alcíme így hangzik: A pogány kúnok idejéből. Ez az utalás amellett, hogy a XII. századba helyezi a cselekményt, egyértelművé teszi, hogy a továbbiakban nem csak egy tanúságos tündérmese romantikus feldolgozása következik, hanem egy olyan monda kifejtése, amely mélyen gyökerezik a pusztai népek hitvilágában és világképében. A történet felfogható úgy is, mint egy fiatal férfi felnőtté válásának stációi, de ugyanígy metaforája az ifjú táltos útkeresésének, aki először el kell, hogy jusson a természetfeletti világba, majd az ott fellelt kincset – jelen esetben a szerelmet – megszerezve, meg kell tanulnia megosztani magát a két világ között, s áthozni az odaát szerzett javakat a földi létbe. Csongor, a „minden világot bejárt” ifjú egy almafa alatt elrejtezve – ezt a szót gyakran használták őseink az elrévülés szinonimájaként - találja meg azt, amit a földön keresett. A valóságon túli tündérvilágból érkező tünemény, Tünde iránt ébred benne minden érzékét maga alá gyűrő szerelem, mely aztán végtelennek tetsző keresésre készteti. A békétlen ördögfiak feletti bíráskodás, a hármas út dilemmája, a hamis jóslat és a szerelmét idéző ledér csábítás, Mirígy cselvetései mind nehezítik az ifjú útját és erősítik lelkét. A szerelem beteljesülésekor Csongor már képes felülemelkedni önmagán, s hátrahagyva a földi létet Tündéhez kötni életét. Bár Tünde lemondott örök létéről, a szerelem erejének hála mégis örök boldogságban élhetnek az egyetlen helyen, amely mindkét világ lakói számára nyitva áll, a hajnal kertjében. http://www.soltisszinhaz.hu/pages/darab.php?id=13 19:00 Albert Camus: Az igazak Rendezte: Katona Imre Korosztály: 14-111 Az elmúlt évszázad összefoglaló mítoszai most vannak születőben a történelmi emlékezet színterein. Ezek a kibontakozó, új mítoszok sokfajta tévhittel és spekulációval keverednek. Elterjedt és frappáns mitológiai keretként szolgál például az a manapság gyakran emlegetett rövid XX. század, mely tételesen 1917 és 1989 között zajlott. Amelyet az Auróra ágyúdörgése indított volna tehát, s amelynek a berlini fal lebontása vetett véget. Ám korántsem indokolatlan, ha egy hosszú és megrendítő XX. századot képzelünk el. S e célból felidézhetünk akár egy olyan tágas korszakot is, amelyik dátum szerint 1881. március 31-én vette kezdetét. Akkor tehát, amikor a terror módszereit útjára bocsátó narodnyikok végrehajtották sikeres merényletüket II. Sándor cár ellen. És feltételezhetjük, hogy az egyéni, majd intézményes állami terror évszázadát a World Trade Center összeomlása 2001. szeptember 11-én látványosan le is zárta, nyugtalanítóbb szintre emelve a jövő lehetőségeit. Ebben a jövőben (és múltban) valamennyien benne vagyunk. Nemigen kételkedhetünk abban, hogy a terrorral kapcsolatos probléma súlyos és meghatározó XX. századi alapélmény. És azt sem állíthatjuk, hogy túl vagyunk rajta. Camus drámája mitikus távolságból vetíti elénk a terrorizmus problémakörét. A történet szereplői forradalmi szocialisták (vagyis az úgynevezett eszerek, akiket aztán - az erőszak mítoszának egy jóval későbbi, monumentális fázisában - a bolsevik terror maradéktalanul likvidált). Ám itt a genézis pillanatában vagyunk, a kezdetek szinte ártatlan és heroikus állapotában. És abban az állapotban, amikor a meggyőződés és az önfeláldozás ihlete mögött már körvonalakat nyer az erőszak lehetőségeinek minden későbbi perspektívája. Ha a történeti és társadalmi vonatkozásokra tekintünk, Az igazaknak ez a tárgya. Emberi oldalról nézve azonban egy megrendítő szerelmi dráma tárul elénk, mely Albert Camus művét a tragikus szerelem legnagyobb ábrázolásai közé emeli. A Soltis Lajos Színház fiatal, bár nagy feladatokra hivatott társulatával arra vállalkoztunk, hogy egy hasító erejű problémát hozunk érintésnyi közelségbe, de a maga legendás összefüggéseiben, távlatosan. S ez felkínálta számunkra azt a kihívást, hogy képesek legyünk megidézni extrém élethelyzeteket, s hogy feltárjuk a szenvedély és az emberi lélek sokféle végletes állapotát. Szereposztás: Iván Kaljajev - B. Péter Pál Sztyepán Fjodorov - Bruckner Roland Dóra Dulebova - Nagy Zsuzsi Borisz Anyenkov - Károly Bálint Alekszej Vojnov - Kazári András / A nagyhercegnő - Nagy Zsuzsi Szkuratov - Nagy Gábor Foka - Pesti Arnold Őr - Marton Márió http://www.soltisszinhaz.hu/pages/darab.php?id=83

Vissza a Hírekhez