Ó. Kovács Tímea: Visszatekintés

Soltis Lajos első látásra egy robosztus, talán kicsit félelmet keltő ember volt. Azért maradt ez így meg bennem, mert mikor először odalépett hozzánk mi épp a vacsora asztalnál ültünk, nagy termetével fölénk magasodott, mozdulni sem mertünk. Talán vállamra tette a kezét- a súlyát szinte még ma is tisztán érzem -, ez az emlék foszlány nagyon is élénken él bennem, bár olyan távoli, hogy már nem tudom eldönteni, hogy igaz volt-e, vagy csak az elmém játszadozik velem. A tény, hogy odajött a csoporthoz (akkori Sitkei Színkör) és nagyon kemény munkát ígért a következő napokra. S így is lett, hisz a munka terén sosem ismert tréfát.

Nagy találkozás volt a miénk, mint a kisherceg találkozása a rókával. S egyáltalán nem is furcsa, ha Lajosra emlékezve Antoine de Saint-Exupéry Kishercege jut az ember eszébe, hisz ez a mű a kedvence volt. Nagyon sokszor idézett, beszélt a kishercegről, aki bolygóról bolygóra járva ismeri meg a világot és általa mi is ,láthatjuk, tanulhattunk magunkról.
Lajos egy igazi tiszta lelkű tanító volt.

Nagy Gábor a szinkör alapítója, vezetője igazi jó csapatot verbuvált belőlünk lelkes amatőrökből s ekkor jött Lajos az életünkbe.... Úgy emlékszem, mintha ekkor váltunk volna családdá. Jött az első igazi közös munka; A BOR. Gárdonyi Géza: A bor.

A sokatmondó csendek, a világot a négy sarkából kiforgató mulatozásoktól, a mindent egy csapásra leromboló veszekedések, - talán nem túlzás kijelenteni- de ezek, bámulatos játéka volt a bor. A színtér a falu, szereplők a falunépe, kicsitől a nagyig. Mindenki odatette magát. Lajosnak igazi jó szeme volt meglátni a tiszta nyers valót. A világot amibe éltünk pakolta a színpadra és finomra hangolta. Mi meg csak tanultunk, tanultunk önmagunkról, úgy ahogy azelőtt tán sosem.

Magánemberként is ízig vérig falusi volt Lajos. Páromnak, Ódor Józsefnek volt szerencséje Lajossal éjszakázni egy ólban, felügyelve a kecske ellést. Mai kifejezéssel élve, mindenhez is értett. Kedves emlékek. Előfordult, hogy a kultúrház falain kívül, próbák nélkül is időt töltöttünk vele. Megmutatta főzőtudományát. Ehettünk 'mindentbelelevest' amit ő csak "ÖHÖM"-nek hívott, mondván ha megkóstolod, úgy is csak annyit tudsz mondani: Öhöm.
Folyton dolgozott. Így esett, hogy egy szilveszteri buli másnapján, az új esztendőben már a Szentek kútja próbáján találtuk magunk. S a buli megmarad kellékei szerpentin szalagok, bútorok, székek között próbáltuk a vak koldus házaspár sorsát megélni... Nem látni, hanem érezni a világot. Érezni, a mosolyt a bánatot. Igazán megélni az indulatokat.

Megélni mindent, jót, rosszat egyaránt.

Felejthetetlen mikor a szünetben vágni lehetett a levegőt, mert a próba katartikus ereje még ott lógott felettünk. Megtanultuk megélni a súlyos pillanatokat. Néha igazán nehéz volt kiszállni. Kemény folyamat volt, mint a világ, amit bemutatni hivatott.
John Millington Synge: A szentek kútja.

Lajos itt is a nyers valóságba szerette volna behúzni a nagyérdeműt, talán sikerült is. Rongyokba burkolva magunk és a körülöttünk lévő világot, magunkra húzva a nézőteret. Pár négyzetméteren korlátozott számú néző előtt egy ponyvába, gyér gyertyafénynél feszültek egymásnak az izmok és mivel nem volt meg a néző és a színészek közt a szokásos távolság, nehéz volt kívülállónak maradni, mindenki megélhette a kirekesztettséget. Igazi érzékenyítés volt.

Aztán jött a dráma... többszörösen is.

Örkény István: Tóték

Én személy szerint nem vettem részt a próbafolyamatban és a darabban sem. De Tótné Mariska szavai, azóta sokkal keserűbben hatnak, amit azt mondja szerető férjének, hogy -"Édes jó Lajosom..."

Mert bár Soltis Lajos első látásra egy robosztus, talán kicsit félelemkeltő nyers ember volt, de mindig tiszta szívvel tanított, élt, létezett. Mert amekkora termet volt pont annyi szeretet volt benne. És bár elment nem hagyott minket magunkra, itt hagyta nekünk megannyi gondolatát a világról. A látás tehetségét a szívünkkel. Mert ebben volt az igazi ereje, ez az öröksége.
Én így emlékszem rád, Drága jó Lajosom.



Ó. Kovács Tímea
Boulerea, Co. Tipperary, Írország 2020.10.31

Vissza...