A NÉZŐTÉR - Soltis Lajos Színház

A NÉZŐTÉR

P. Ádám é.m. esete Lilikével

Piller Ádám Művész Úr, mint minden valamit is magára adó színész, szereti, ha a külseje és megjelenése makulátlan. Ehhez különböző szépítkezési eszközöket és kiegészítőket használ. A legnagyobb kedvence a körömreszelője, Lilike. Ugyanis a Művész Úr vesszőparipája: „Sosem lehet tudni, egy világcégnek mikor lesz szüksége kézmodellre.”

Képzelheti mindenki mekkora sírás és fogaknak csikorgatása vette kezdetét a színházban, amikor a férfi öltöző egyik asztalának fiából eltűnt a drága Lilike. Vendégszerepléseket mondtunk le, darabokat halasztottunk el, vendégelőadásokat utasítottunk vissza, néhány gyanús vendégművésszel szerződést bontottunk, az igazgató úr már nem tudott ránézni az édességre, és már a francia krémest sem kívánta, a lányok napokig nem mosták a hajukat, és úgy néztek ki, mint az a bizonyos szegény Zsuzsi a táborozáskor, Ákos nem tapsolt, és nem hallatta azt a recsegő hangot a szájával, Roli napokig nem vette kezébe a behajtót, és a mi Zsuzsink egy pályázatot sem írt, a takarítók, nem takarítottak, a színészek nem játszottak, a munkások nem dolgoztak, a blogerek nem blogoltak, a rendezők nem rendeztek, a mesterek nem mesterkedtek. Síri csönd és néma gyász uralkodott Thália otthonában.

Oh! Bárcsak gyémántpor éledet újra körmömhöz érinthetném és hallgathatnám reszelős hangodat, mint Horváth Károly énekét a nyári fülledt éjszakában! Oh! Bárcsak, amikor selymes recéid betelnek körmeim reszelékével, átlátszó cellux felragasztásával, és határozott lerántásával éledről, kitisztíthatnám ismét csillogó pórusaidat, hogy napokon belül megint csábos formát varázsoljak a kisujjam körmére úgy, mint ahogy azt Jane Eyre tette volna sötét, hideg szobájában, ha birtokában van egy ilyen forradalmi eszköznek! Oh! Bárcsak valaki ostoba tréfa gyanánt lovasított meg, mert engem húzott a Három nővér ajándékozására és veled szeretne meglepni, drága Lilikém! Oh! Bárcsak ne ma hívjon fel az ózdi kesztyűgyár, hogy az új ujjatlan kesztyűjükhöz promóciós képeket készítsünk! Oh! Bárcsak emlékeznék rá, hol használtalak utoljára, drága körömreszelőm! – így és hasonlóképpen rimánkodott Piller Művész Úr a férfi öltöző egyik sötét zugában remegő kézzel és kisírt szemekkel a Singer-varrógép mellett.

Végső elkeseredésében, és attól a tudattól vezérelve, ha nem cselekszik, megszűnik a színház, hiszen már csak mindenki élőhalottként járt-kelt az épületben, vajákos asszonyhoz fordult, legyen segítségére, és ha megtalálni nem is, de legalább egy-két megnyugtató szót mondjon kedvenc pipere eszközének hollétéről. Hátha elveszítette, és valaki megtalálta. Lehet, az a valaki ugyanolyan szenvedéllyel távolítja el vele körmének recéit, mint azt ő tette. Megeshet, hogy az a valaki ugyanúgy szereti Lilikét, mint ő szerette… Szereti! De az is előfordulhat, hogy nem találta meg senki, és az utcán valamilyen pocsolyában hever, és csak néha-néha csillan meg rajta a napsugár. Meglehet, csak valahová elkuszálta…

– Művész Úr, maga azt a reszelőt valahová elkuszálta, a nézőtér első és ötödik sora között – mondta, szinte férfihangon az önkívületi állapotban leledző váti vajákos asszony. És, ahogy ezt Piller Ádám meghallotta, agytekervényeinek egyik távoli, elzárt zugából halovány emlékkép rukkolt elő, és rögtön érezte Proust madeleine-jeinek illatát, és szinte biztos volt benne, hogy a harmadik sor közepén egyszer körmöt reszelt.

Amikor ezt a kinyilatkoztatást Piller Művész Úr elmesélte a társaság többi tagjának, nem volt mást mit tenni, mint azt, amit megkövetelt a helyzet felettébb bonyolult lelki és szellemi vetülete. Szó nélkül indult mindenki egy-egy szerszámért, ami eszköze lesz a színház nézőterének lebontására. Előkerült behajtó, csavarhúzó, feszítővas, láncfűrész, dekopír, és a sok lelkes kéz nekilátott a bontásnak.

Minő gyönyör és megnyugvás, öröm és káprázat, ujjongás és boldogság vette kezdetét, amikor Lilike előkerült a nézőtéri deszkák alatt évek óta gyülekező porból. Senkit nem érdekelt az a néhány fémpénz és papírbankó melyek néhány arany és ezüst ékszerrel egyetemben hevertek a kopott betonon, mindenki csak Lilikét csodálta.

Ebből is látszik, hogy a pénz és az anyagi javak mit sem jelentenek az igazi szeretet számára.

Vissza a blog főoldalhoz

P. Ádám é.m. esete Lilikével

Elérhetőségek