Mint sokat megtapasztalt ember tisztában vagyok a korlátaimmal. Az élet mégis pompás ötletnek tartotta, hogy olyan munkát sodorjon az utamba, amihez nem nagyon értek. Minden valószínűséggel a Fentiek attól a gondolattól vala vezérelve, hogy mint a férfiak túlnyomó többsége, jómagam ugyancsak mindenhez is értek. Hát ez nem így van. Értek egy-két dologhoz, például nagyon jó sült krumplit készítek, gyönyörűen hárfázom, és szteroidok nélkül is irigylésre méltó felsőtestem van. De az autószereléshez annyit sem konyítok, mint beduinok a lékhorgászathoz, vagy a vikingek a tevegeléshez. Ez a megbízás olyan volt, amit segítség nélkül képételen lettem volna megoldani.
Kaptam egy lefordítandó munkát, ami a napjainkban oly divatosnak számító szar-autóból-csináljunk-rakétát-műsor volt, és már az elején baljósnak tűnt a dolog, mert a megbízóm azt mondta, már csak lány kollégák tudnák vállalni a munkát, de hát ők kézzel-lábbal tiltakoztak, hogy fogalmuk sincs az autókról, hát még a szerelésükről. Így már csak én maradtam. Gondoltam magamban, még egy gimnazista lány is többet ért az autókhoz, mint én, ráadásul őt lehet, hogy még érdeklik is. Na de lesz, ami lesz alapon belevágtam a fejszét ebbe a nagy fába, hiszen egy évadot letoltam műtétekről, diagnosztizálásokról, császármetszésekről, sziámi ikrek szétválasztásáról és az embertanhoz sem értek sokat.
Öt perc munka után, már tárcsáztam is Rolit, hogy mi az a diferenciál. El is mondta az én barátom szépen, hogy mi az, mire szolgál és mi a lényege. Megköszöntem, és halványan jeleztem, hogy majd még hívom, ha nehézségekbe ütközöm. Na, itt járt Roli úgy, mint Columbóban a gyanúsított, aki azt mondja: „Hadnagyúr, bármiben a rendelkezésére állok. Keressen bátran!”, és azt mondta, hívjam nyugodtan, ha tud, segít.
Hívtam is, de nem nyugodtan, mert olyan rövid határidő volt a munkára, mint a pincérnő szoknyája a częstochowai Moulin Rouge-ban.
– Roli, mi az a zeusz-csavar? Van olyan a keréken, hogy fékpofa? Nem is tudtam, hogy így hívják. Hogy mondják magyarul a Turbocharger-t? Igen? És mi az? Van olyan, hogy kardánvályú, vagy kardánkád egy autóban?
Persze, hogy a dolog érdekesebb legyen, Roland próbált, vagy technikai staff volt valamelyik darabban. Volt neki bőven munkája meg gondja rajtam kívül is, így nem mindig tudta felvenni a telefont. Végső elkeseredésemben, és határtalan pofátlanságomban esemeseket írogattam neki: Létezik olyan, hogy 6 rovátkás tengely, vagy az hülyeség? Hogy hívják szaknyelven a vizes smirglivel való csiszolást? Van egyáltalán olyan? Mi az a nitni?
A munka vége felé egy olyan áthághatatlan problémába ütköztem, amit úgy hívnak ékes angol nyelven, hogy: flywheel, csakhogy a műsor főszerelője [sic!] egy szinonima szót használt helyette (meg sem jegyeztem), amelyikre az egyik kézi szótáramban, de még a hálón lévő szótárakban sem volt magyar fordítás. Gondoltam, kihagyom azt a szót, vagy helyettesítem valami mással, vagy megpróbálom elsunnyogni annyival, hogy csak az-ként említem meg. De hát, mindenki előtt ismerős a szegény ember, meg az ág viszonya. A lelkes szerelők negyedórán keresztül az az-ról beszéltek.
Valami azt súgta, hogy fontos dolog lehet. Sajnálatos módon számomra csak álltak a nyitott motorháztető felett, és diskuráltak, hogy kellene egy másik az, mert ez az az nem tudja biztosítani azt a nyomatékot, ami szükséges a mit tudom én mihez. Az így, az úgy, az amúgy, nekem meg fogalmam sincs, miről beszélnek. Másnap dél a leadási határidő, még a felénél sem tartok, de már két napja nem hagyok békét Rolinak, és még negyed órát olyan pázmányi ügyességgel kellene kibekkelnem, hogy pont azt nem említem meg egyszer sem a szövegben, amiről beszélnek a szereplők.
Már a sírás keringetett, amikor megvilágosodtam. Rákerestem a szóra a neten, és megnyitottam róla a képeket. Volt ott minden a kerekektől, a gumikon át, egészen a gyertyákig, és a monitor sarkában, egy kis képecske húzta meg magát, amely alatt a keresendő szó állt vastag szedéssel. Ez lesz az – gondoltam magamban. Letöltöttem a képet, és elküldtem íméjlben a Rolinak: Ez mi?
Késő este jött a válasz, és a bocsánatkérés:
Bocsi, ahogy hazaértem, nekiálltam betonozni. Most vettem észre, hogy írtál.
Lendkerék.
Üdv.:
Roli
És még ő kér bocsánatot, hogy napok óta zaklatom… Aranyszívű ember.

("MI az a lendkerék?"- szeretné nagy vehemenciával megtudni Arcsi Rolitól a Woyzeckben is.)
Így, nagy nehezen elkészült a munka, és még időben le is adtam. (Talán egy órát késtem.) Hálám jeléül, felajánlottam Rolinak, hogy segítek neki betonozni, és másnap délután már vígan a 32 fokban, két berregő betonkeverő mellett lapátoltuk a lapátolnivalókat a gépek forgó hasába. Még pár sört is megittunk. Roli örült, hogy végre nem hívogatom, én meg örültem, hogy három nap székben görnyedés után egy kicsit mozgok.
Haladtunk is szépen, amikor mentem a garázs árnyékos része felé, mert ott volt a bárpult a szendvicsekkel meg az italokkal, amikor látom, hogy kaptam egy üzenetet. Ebben a megbízóm azt ecsetelte, hogy a szinkronszínészek fele nem tud rendesen szinkronizálni, mert olyan böszmeségek vannak a szövegben, hogy az csodálatos, és szakadnak a röhögéstől. Ezért jó lenne, ha este kilenckor egy telefonbeszélgetés során, nekiesnénk a szövegnek és a szakszavakat tisztáznánk. Ugyanis, mint kiderült, a megbízóm nem csak kiváló angoltudással rendelkezik, de egy autószerelő diplomával is.
Hűha! Este kilenckor? 20:37 van. Meg még 264 négyzetméter betonoznivaló.
Nem volt mit tenni. Otthagytam a Rolit két betonkeverővel, melyek az éj leple alatt vígan berregtek, és mentem menteni a menthetőt. Másnap a színházban megkérdeztem tőle:
– Na, hogy állsz?
– Végeztem – mondta egy kis mosolyt próbálva szája szélére csalni, és leplezni fáradtságát. Azt már nem volt szívem megkérdezni, mikor feküdt le.
A dologhoz még hozzátartozik az is, hogy azok a szakkifejezések voltak pontosak, melyeket a Roli „súgott”. Amit magam oldottam meg, azok nem annyira. Habár egy-kettő akadt közöttük. Például a porlasztó…
Úgyhogy ezen a téren mondhatom, hogy a Roli megközelíti a mindenhez is kategóriát.
Kösz a segítséget!
-emil-