BOHÓCORR VI. - Soltis Lajos Színház

BOHÓCORR VI.

Szokatlan művészeti kitekintés

Hoffmann-nál, de le merem fogadni, hogy a darabban is, az egyik fontos mozzanat az, amikor a Nagyherceg bevezeti a felvilágosodást. Tudniillik ebben a bizonyos hercegségben (ez is már mennyire poroszos, ugye?) nem csak egyszerű emberek élnek, hanem mindenféle más szerzetek is: tündérek, varázslók, alakváltók, absztinensek, törpék, papok, boszorkányok, gnómok… Na, most ez a nagyhercegnek nem tetszik, hogy miért, azt majd máskor boncolgatjuk, és egy szó, mint száz, kihirdeti a felvilágosodást. Értsd: a „sötétközépkori” bűvös, mágikus, érző világot elűzi, hogy a központba az ész, az értelem és a ráció álljon. Ez meg is történik, és ebből adódik a bonyodalom. Hoffmann-nál a felvilágosodás kihirdetésének pillanatában, az olvasó már tud bizonyos információkat, melyek segítik a mű további megértésében, holott a darab rögtön ezzel kezdődik. És ez így rendben is van, mert – ha mondhatom ezt így – mi (talán kicsivel) felvilágosultabbak vagyunk, mint Hoffmann kortársai, és nekünk nem kell dolgokat a szánkba rágni.

Delacroix: A keresztesek bevonulása Konstantinápolyba

Nagyon érdekes, hogy a történet egyik mozdítórugója ez a felvilágosodás bevezetése. Mint emlékezhetünk, Hoffmann-t már elhelyeztük a korban, de azoknak, akik nem olvasták az előző bejegyzéseket, (és persze a gyengébbek kedvéért ahová magamat sorolom, mert ha a mondat végéig nem jut eszembe a kor, ki kell… Ja! De, megvan! Romantika. … azt akartam mondani, ki kell puskázzam) vagy nem tudnák ezt a polihisztort hová rakni, elmondom, hogy a romantika az a pocsolya, amiben ő kuruttyolt Honorè de Balzac, Friedrich Hölderlin, Johann Wolfgang von Goethe, Victor Hugo, Alekszandr Szergejevics Puskin, Marie-Henrie Beyle, vagy ismertebb nevén Stendhal, George Byron, Johann Gotliebb Fichte és, hogy ne soroljam reggelig Fridrich Georg Wilhelm Hegel társaságában. Csak hogy éreztessük a korszak – legalábbis kezdetének – illusztris társaságát, hogy tudjunk mihez és kihez mérni. Elnézést kérek, de arról nem tehetek, hogy a fent felsoroltak túlnyomó része német. A romantikusok, valahogy bírták azt az éghajlatot. És még azt is hozzá kell tennem, hogy ezek csak – persze a teljesség igénye nélkül – az irodalom képviselői, hát hol vannak még a zeneszerzők: Schubert, Schumann, Wagner (A walkürök lovaglása), Mendelssohn (aki képzeljétek! 17 évesen nyitányt írt a Szentivánéji álomhoz), Brahms (és ha már ez az öt romantikus zeneszerző jutott először eszembe, azt is képzeljétek, kapásból mind az öt német, ezért most megerőltetem magam és folytatom egy franciával, meg egy lengyellel) Berlioz (Fantasztikus szonáta - Boszorkányszombat), Chopin, majd Rossini, Verdi (olasz), Rimszkij-Korszakov (Seherezádé), Muszorgszkij (orosz), Liszt, Erkel és a többiek; a festők: Gyárfás Jenő, Zichy Mihály, Székely Bertalan, Barabás Miklós, Lotz Károly (hogy egy magyar nyitányunk is legyen), John Constable, William Blake (aki foglalkozásaiban hasonló a mi Hoffmann-unkhoz, csak nem szerez zenét, és jog helyett teológiát tanult), Francisko de Goya, William Turner, Eugène Delacroix (akinek a halálával a romantika is véget ér 1863-ban – persze ez nem személyválogatás a művészettörténészek részéről, csak kellett egy dátum); a szobrászok: Izsó Miklós (Búsuló juhász), Bartholdi (Szabadság-szobor), Jean-Baptiste Carpeaux (és bármennyire franciás nevű, az ő halálához nem köthető semmi – ennyit a művészettörténészek személyválogatásáról), Françoa Rude; az építészek (de ez már inkább csak érdekesség) Sir Charles Barry (Dunrobin kastély, és kert – A londoni Parlament Augustus Welby Puginnal karöltve), John Nash (Királyi nyaraló), Feszl Frigyes (A Pesti Vigadó), Ludwig Förster (A Dohány utcai zsinagóga); Ybl Miklós (Operaház); és a kor filozófusai (akiknek részben köszönhetjük a bölcsészruhatár szakot, az átalvatlan éjszakákat, mert holnap zéhá van, és az öt elbukott második szigorlatot – őket puskáznom kell, ezért kronológiailag következnek) Fichte, Hegel, Schopenhauer, Mill, Kierkegaard, Marx, Engels. Ezek mind, habár egy kicsit kronológiailag szétszórva a romantika valamelyik (több része is volt neki, és nem ért véget Delacroix halálával) csecsét szopva nevelkedtek fel, éltek és alkottak.

Jean-Baptiste Carpeaux: A tánc allegóriája

Most, hogy már tudjuk, milyen korszellemtől körbeölelve alkot Hoffmann, arról is elspekulálgathatunk, miért is választja A Cinóber hadművelet ütőszögének a felvilágosodás bevezetését.

Erről majd a következő bejegyzésben. Annyit előre elárulhatok, hogy a romantika korstílusát a felvilágosodás korszaka előzte meg. Nagyon izgalmas lesz.

Vissza a blog főoldalhoz

Szokatlan művészeti kitekintés

Elérhetőségek